Bevezetés a "Bevezetésbe"

Szerinted mi a szakdolgozat legfontosabb része és miért? A blogbejelgyzés címéből már gyaníthatod, hogy mire gondolok. De miért a Bevezetés a legfontosabb rész, és ha ennyire fontos, akkor felmerülnek még kérdések:

• Milyen legyen a felépítése?
• Mennyire legyen személyes nyelvezetű és mennyire tudományos?
• Kell-e hivatkozni a bevezetésben, vagy itt még nincs erre szükség?

 Ehhez hasonló kérdésekre kaphattok választ ebben a bejegyzésben, úgyhogy érdemes tovább olvasni.

 Az első lépés, mielőtt megírod ezt a részt, hogy nézd meg az iskola követelményeit ezzel kapcsolatban. Ez főleg a terjedelmére vonatkozik. Van olyan iskola ahol elvárás, hogy beleférjen egy oldalba, van ahol 1,5-2 oldalt kérnek. Ezért ez egyénileg változhat.

Ami biztos, hogy 3 esszenciális és 2 opcionális résznek szerepelnie kell benne. Ez a 3+2 rész:

1. Témaválasztás személyes indíttatása

2. Témaválasztás szakmai indíttatása (vagy tanulmányi)

3. A dolgozat célja és problémafelvetése

+1 (4.) A dolgozat tervezett felépítése

+1 (5.) Kutatási módszerek röviden és tömören

Sokan azt tartják szakszerű eljárásak, ha a bevezető részt írod meg utoljára - ugyanúgy, mint a cím választás esetében - , hiszen akkor tudsz adekvát bevezetőt írni valaminek, ha a tartalom már rendelkezésre áll. A gyakorlat azonban azt mutatja és azt kéri, hogy az elején írd meg a bevezetőt, ezért nem tilos - nyelvtani szerkezet szemponjából- az első bevezetődben, amit leadsz a konzulensenek: jövő időt használni. Mivel hazudni nem szeretnénk: az interjúk még nem készültek el, sem pedig a tervezett kérdőíves felmérés, de erről is beszámolunk, mint terv.

A témaválasztás személyes indíttatásának megfogalmazásánál megengedhető ésszerű keretek között, hogy eltérj a tudományos nyelvezettől. Itt ugyanis magadról, a saját ambícióidról, kötődésedről, motivációdról kell írnod. Figyelj az arányokra, ne foglaljon el ez a rész többet, mint az oldal 1/3-a. Ne menj vissza a gyermekkorodig, és ne beszélj a nagyszüleidről, ha csak nem a témában járatos szakemberekről van szó. 

A szakmai indíttatás megfogalmazásánál gondold át, hogy mi leszel, ha nagy leszel, vagy mi szeretnél lenni, és ehhez kapcsolódóan fogalmazz meg egy célkitűzést, amellyel a dolgozati témád koherens. Másik oldalról pedig célirányos tanulmányaiddal támogasd meg a téma mellett megvalósult döntésedet. Legyen érezhető az elkötelezettséged az iránt, hogy olyan "research gap"-et találtál (a research gap-ről később írok), amiről tényleg érdemes írni. 

A szakdolgozatnak célját innen művészi módon át lehet vezetni, hiszen logikusan következik a research gap-ből, amit az előbbiekben ismertettél. Hangsúlyozom: a dolgozatnak csak akkor van értelme, ha van egy jól körülhatárolt problémafelvetés, amire lehetséges megoldást adsz a dolgozat tartalma által. A problémafelvetés ellenpólusa vagy megoldása a következtetés. Ha van probléma, akkor következtetés vagy javaslat formájában nyújtasz egy vagy több megoldást vagy megoldási lehetőséget.

Legelőször ezt kell átgondolni. Ebből lehet majd hipotéziseket felállítani. (A jó hipotézisekről is hamarosan részletesen beszámolok).

A célokat, problémafevetést, kutatási kérdéseket és hipotéziseket van, amikor a Bevezetés részben kérik ismertetni, és van, amikor a Kutatási rész elején (primer kutatás). Ezt érdemes tisztázni a konzulenseddel, hogy ő melyiket preferálja, de egy biztos: A dolgozat problémafelvetését, célját röviden már a Bevezetésben is össze kell foglalni. Részletesen rátérni az ezekből származó kutatási kérdésekre és konkrét hipotézisekre pedig a kutatási rész elején érdemes.

Az első +1-es opció: ismerteted a dolgozat felépítését. Ha ezt megteszed, akkor kérlek csak röviden és tömören menj végig azon a logikai útvonalon, ami elvezet a kérdéstől a válaszig.

Ugyanide tartozik a második +1-es opció: a kutatási módszerek ismertetése szintén röviden, pár mondatban.

Ez a plusz két opció igazából akkor indokolt, és tartalmilag akkor képvisel értéket a Bevezető szempontjából, ha szépen hozzá tudod kapcsolni a dolgozati cél megfogalmazásához és tényleg meg tudod állni, hogy egyik vagy másik irányban túlságosan elragadtasd magad, ami a terjedelmet illeti.